Egy megfoghatatlan vírus, mely lehet tünetmentes és halálos is! Az állat lehet

hordozó, tünetmentesen fertőzhet és maga a vírus okozta tünetek sokszor

összekeverhetőek más betegségekkel, így kevés esetben jönnek csak rá az

állatorvosok, hogy valójában mivel is állhatnak szemben...

A nyérceknél valamikor a 40-es, 50-es években jelent meg a

parvo vírus különböző tenyészfarmokon. A feltételezés az,

hogy ezeken a farmokon görényeket is tartottak, ezért tudott

a vírus mutálódni úgy, hogy rájuk is veszélyes törzs alakuljon

ki. Jelenlegi ismeretek szerint, a nyérc parvo vírusának majd

ötféle törzse van, és a görényekre nem is ezek, hanem egy

hatodik, kifejezetten görény-specifikus vírus lehet veszélyes,

bár nem kizárt, hogy némelyik nyérc parvo vírusra is lehetnek

fogékonyak. Fertőzött vadászgörényeket először Amerikában

találtak a 60-as évek végén, majd a 70-es években Kanadában,

a 80-as években Új-Zélandon, és a 90-es években az Egyesült

Királyságban. Azóta Európa más országaiban is felbukkant,

többnyire időszakos "járványt" okozva.

A nyérc parvo jellegzetessége, hogy lefolyása eltér a

macskákra, kutyákra jellemző hasonló vírus okozta

megbetegedésektől. Utóbbiaknál kifejezetten gyors lefolyású,

és elsősorban a bélrendszert támadja meg. A nyérc parvo félék

(amibe a görény parvo is tartozik), ezzel szemben nem okoz

egyértelmű klinikai tüneteket. Sőt. A jellemző tünetek

legtöbbször inkább valamely szerv vagy szervek

elégtelenségét mutatják, és a jelenleg használt parvo-tesztek is

csak a fertőzéssel való találkozást tudják kimutatni, azt, hogy

a tüneteket a parvo okozza-e, megbízhatóan nem, a vírus,

pedig, akár évekig is lappanghat az állat szervezetében.

A vírus ellen a szervezet antitesteket termel, amik a

szervekben lerakódva, ott gyulladást okoznak. Enyhe gyulladás

esetén az állat tünetmentes, és csak az erősebb gyulladásnál

jelenhetnek meg klinikai tünetek. Ezek között szerepelhetnek

(szervtől függően): tüdőgyulladás, veseelégtelenség, emésztési

zavarok,bélgyulladás, véres széklet, koordinációs zavarok,

rohamok, hólyaggyulladás, epegyulladás, megnagyobbodott máj,

lép, fogyás, letargia, vérszegénység, gyengeség (jellemzően a

mellső résztől húzódik a hátsó rész felé), stb. A vérkép

emelkedett lymphocita és plazmacita számot mutat. Utolsó

stádiumban hypergammaglobulinemia is tapasztalható a

vérképben. Vagyis, csupa olyan tünetek, amik más betegségekre

is jellemzők! Az érintett szervek között szerepel a vese, máj,

lép, epevezeték, gerincvelő, húgyhólyag, bélrendszer. Mivel a

vírus a szervezetet leterheli fogékonnyá teszi más

betegségekre is, mint pl. szopornyica, lymphoma. A görény

parvonál jellemzően a fertőződés és a tünetek megjelenése

között évek is eltelhetnek, mint ahogy az sem ritka, hogy az

állat évekig hordozó, megbetegedés nélkül, vagy akár idővel a

szervezete leküzdi és a vírus kiürül.

Ezzel szemben, a kutyák/macskák parvoja a bél hámsejtjeiben

kezd szaporodni, és a tüneteket maga a vírus okozza, nem a

szervezet által adott immunreakció. Értelemszerűen, a

kutyák/macskák parvo vírusára a görények végképp nem

fogékonyak, így az ezeknél az állatoknál bevált oltást

felesleges beadatni egy görénynek.

Tapasztalatok és más parvo vírusok viselkedése alapján

próbálják kikövetkeztetni. Ezek alapján feltehetően

elsősorban nyállal, vérrel, ürülékkel, tárgyakhoz tapadva (pl.

ketrec, kéz, ruházat, etető-, itató-, és almos tálak révén),

porhoz tapadva a levegőben terjed, és megfelelő körülmények

között a vírus akár 2 évig is fertőzőképes. A fertőzött anya is

átadhatja a kölykeinek. Egyes vélemények szerint, a

fertőződéshez elengedhetetlen, hogy az állat folyamatosan és

hosszabb ideig ki legyen téve a vírussal való találkozásnak, míg

más vélemények szerint a ragályozó képessége függ az éppen

megjelenő vírus törzstől, valamint a görényállománytól, és

területenként is lehet változó. A fertőződés módjának

megállapításánál nehézséget jelent, hogy a fertőzött állat akár

évekig is tünetmentes, ha egyáltalán megjelennek tünetei.

Háztartásban tartott állatoknál karanténozni szinte

lehetetlen, ezért annak főleg tenyészetekben van jelentősége.

A vírus érzékeny különböző tisztító szerekre, mint pl.

formalin, sósav, fehérítő szerek. Oltás ellene nem létezik, és

kifejlesztésének egyik nagy nehézsége, hogy maga a vírus is

azáltal betegít, hogy a görény szervezetében immunreakciót

vált ki. Mivel a parvo vírus ragályozó képessége részletekben

nem ismert, így a pozitív állatnál gyakorlatilag bármikor

számítani lehet arra, hogy társait fertőzni képes.

Mivel, hogy valami oknál fogva egyes görényekre veszélyes,

másokra nem, sőt, olyanok is vannak,a kik le tudják küzdeni,

megint felveti a tenyésztői felelősség kérdését, bár az

örökletes hajlam nem bizonyítható.

Általában, a tünetek alapján merül fel a parvo vírus jelenléte,

amihez elengedhetetlen az állatorvos rutinja és szakmai

ismeretei. Jó példa, hogy nem egy országban, a különféle

tesztek megjelenésével derült ki, hogy igen is a vírus jelen van,

hiszen előtte sosem diagnosztizálták. Tudva, hogy a vírus

tünetei más betegségekre hasonlítanak, hogy az állat évekig

lehet tünetmentes, leszűrhető, hogy kicsi annak az esélye, hogy

a tesztek és a hordozó állatok egyszerre "terjednek", inkább

elképzelhető az, hogy megfelelő tesztek hiányában, a korábbi

parvos megbetegedéseket más betegségként diagnosztizálták

és kezelték, és senkiben sem merült fel a valódi ok, vagyis a

vírus jelenléte.

Többféle teszt van forgalomban a szűrésre, melyek

megbízhatósága változó, akárcsak megbízhatóságának

megítélése is, hiszen az antitesteken alapuló teszt a

fertőzéssel már találkozott, de azt leküzdött állatnál is lehet

pozitív, míg hordozó állat tesztje is lehet negatív. A

legmegbízhatóbbnak tartott teszt a CIEP, melynél a hiba

esélyét 3%-nak tartják. Elérhető még az ELISA gyorsteszt,

melyhez nyálból és vérből szükséges minta. Európában a

gammaglobulinokat vizsgáló teszt elérhető, de az nem parvo-

specifikus, vagy ELISA teszt rendelhető.

Azt, hogy az állat halálát a vírus okozta, teljes

magabiztossággal boncolás után állapítható meg, amihez

szükség van a lépre, májra, vesére, epére, belekre,

gerincvelőből vett mintára és a húgyhólyagra.

Összességében elmondható, hogy a görény parvo nem tartozik a

legfélelmetesebb betegségek közé. Akár egyelőre, akár soha

nem is fog. Bár az is tény, hogy ijesztő. Ijesztő, mert a

tapasztalat az, hogy ha a tünetek megjelennek, akkor az állat

reménytelen. Szintén tapasztalat, hogy az állat általános

egészségi állapotától függően, az első tünetektől számítva, pár

hónap alatt elviszi. Az átlag 180 nap, akárcsak nyérceknél.

De bíztató, hogy a görények többsége nem is fogékony rá, és

ha mégis elkapja, vagy leküzdi vagy élete végéig tünetmentes

marad. Egy amerikai felmérésben 500 görényt vizsgáltak,

köztük 61 volt fertőzött, és csak 2 halt bele. A későbbi

években még 9 halt meg, de náluk egyáltalán nem bizonyítható,

hogy a parvo vírusnak köszönhetően. Ez alapján a statisztika

az, hogy a görények 80-90% immunis a vírusra, és kb.

4-5%-nál halálos kimenetelű.

A kezelése elsősorban tüneti kezelésekből áll,

folyadékpótlásból, antibiotikumból a felülfertőződés ellen,

valamint immunszupresszív szerekből. Ezek sajnos, a betegség

lefolyását nem állítják meg, legjobb esetben is legfeljebb

lassítják, a vírusra, pedig, egyáltalán nem hatnak.

• A parvos megbetegedés felér egy halálos ítélettel. Nem.
• A görények többsége nem fogékony a görény parvora
• (sem), és a már fertőzött görények többsége is elél a
• vírussal, a betegség kialakulása nélkül. Statisztikai
• adatok szerint, csak a görények 4-5%-a számára
• végződik halállal
• Magyarországon nincs jelen a görény parvo vírus. Ismerve a görény parvo sajátosságait, ilyet nem lehet
• mondani. Mivel a vírus egyértelműen csak parvo-
• specifikus teszttel mutatható ki, maguk a tünetek inkább
• egy-egy szerv rendellenességére utalnak, legfeljebb csak
• annyit lehet mondani, hogy Magyarországon még senki sem
• diagnosztizált parvo vírusos megbetegedést, ami lényeges
• különbség. Kétséges, hogy ez bizonyíték lenne arra, hogy
• a vírus nincs jelen hazánkban.
• Parvo vírust más házi kedvencektől is elkaphat görényünk. A parvo vírus faj specifikus. Kutyáknak,
• macskáknak saját parvojuk van, melynek még a tünetei és
• lefolyása is eltér a görényekétől. Még csak az sem
• bizonyított, hogy a görények fogékonyak lennének a
• nyércek parvo vírusára.
• Tünetmentes görény nem fertőz. De fertőzhet. Ahhoz, hogy az állat fertőző képes legyen, nem tünetek
• szükségesek, hanem hogy a vírus jelen legyen a
• véráramban. Vagyis, a kettő nem függ össze.
• Ha a görény tünetmentes, akkor jó eséllyel szervezete le fogja tudni küzdeni a vírust. Sajnos, a tünetmentesség
• nem garancia az immunitásra. A fertőzött állat évekig
• elélhet tünetmentesen, miközben fertőzhet, és bár tény,
• hogy sok görény szervezet le tudja küzdeni, mégis van
• olyan, aki nem. A tapasztalat az, hogy ha a tünetek
• megjelennek, onnantól kezdve, az állat reménytelen.
• Görény parvo ellen már létezik védő oltás. Nem létezik,
• legfeljebb kísérleti stádiumban és azok statisztikája sem
• a legbiztatóbb. Kutyák, macskák, sőt, feltehetően a
• nyércek védőoltása a görényeket nem immunizálja.

Forráa: Alfa Vadászgörény Farm, tenyészet és panzió